Galló Vilmosnak nekiesett a digitális tér hevesebb része, miután szerda este felkészülési mérkőzésen játszott a svéd élvonalbeli klubcsapatában, a Luleában – miközben tartózkodhatna a válogatottal Rigában is, ugye.
„A nyáron mononukleózis-fertőzést kaptam, ami azt jelentette, hogy egy hónapig rosszul voltam, kilenc kilót fogytam, és az egyéni felkészülésem mehetett a levesbe – nyilatkozta Galló a Nemzeti Sportnak. – Ezután csakis testkontakt nélkül edzhettem, amíg a vérképem nem állt vissza a tökéletesre. Az orvosok ezen a héten adtak engedélyt a korlátozás nélküli gyakorlásra: hétfőn edzettem egyet, kedden még egyet, szerdára pedig beírtak az edzőmeccsre, hogy a mérkőzéshelyzetekhez is elkezdjek visszaszokni. Igen, betaláltam, és gólpasszt is adtam, de messze vagyok a százszázalékos állapottól, jó, ha hatvan-hetvenre tehető.”
Az egésznek persze a legrosszabb színt a klubbéli edzőmeccs adta, illetve hogy Sebők is kidőlt ráadásul, így a két legjobb légióscsatárunk nélkül kellett nekifutnunk egy olyan tornának, amelyen eleve a miénk a legalacsonyabban jegyzett csapat.
„Ennél a betegségnél nem lehet megtippelni, ki mennyi idő alatt gyógyul ki belőle, lehet néhány hét, hónap, de egy év is akár: bizonyos értelemben nekem szerencsém volt, de még mindig küzdök a formám visszaszerzéséért – folytatta Galló. – Természetesen egyeztettem a válogatott szakvezetőségével, mert ott akartam lenni Rigában. Ez a torna motivált egész nyáron, ezért is sajnáltam rettenetesen a betegséget, mert nyilvánvalóvá vált, hajszálon múlik majd, hogy ott lehetek-e. A szövetségnél úgy látták jónak, ha minél hamarabb teljesen meggyógyulok, és igyekszem formába jönni. Nem lehetett megmondani, mikor leszek játékra képes, nem lehetett megtervezni, hogy mostanra sikerül. Borzasztó kívülről nézni a válogatott meccseit, de nagyon szurkolok a csapatnak!”

Forrás: nemzetisportonline