Most csak 0-0 az első harmad után, de mennyivel másabb mint az előző két meccs. Ha a helyzetkihasználásunkon javítunk, akkor akár nagy különbséggel is verhetjük, az eddigi meccsek alapján meglepetést szerző norvégokat. (Bár egy pici góllal nyerni is elég lesz!)

Második harmadban sem változik a helyzetkihasználás. Már-már szomorú, hogy ennyi lövésből egy gól sincs.

Az a gond, hogy sok a lövés, de kevés a minőségi lövés.

Végre! Dabasi brusztolásának köszönhetően.

Amúgy nem kéne mutogatni azt a farmerdzsekis gyökér magyar szurkolót, égő az ember.

Hihetetlen, hogy egy ilyen norvég csapat fog feljutni. Elszomorító, hogy mennyire impotensek voltunk. Nem kidolgozott helyzetekből lőttünk, sokszor megint ment az önzőzés és lehetetlen szögből is lőttek a lányok, ahelyett, hogy passzoltak volna. Ez elment, csak magunkra lehetünk dühösek. Egyénileg ebben a mezőnyben miénk a legjobb csapat, csak az a baj, hogy nem CSAPAT. :-(

A norvégok amcsi kapusa döntött. Sajnos meg vagyunk tépázva, egy csomóan leköszöntek, pedig még jó pár szezonig erejük teljében lehettek volna (pl. Pintér nővérek, Trencsényi - csak hogy kedvenceket soroljak). A szövi nem nagyon támogatja, hogy a hölgyek felnőttként is versenyben maradjanak, maradt az utánpótlás. A riválisoknál más a helyzet.
Ettől függetlenül jól kezdtünk, a rohamokat bírtuk, és mélyen a harmadunkból fel tudtuk építeni a támadásokat, amit aztán kidolgozatlanul tucat lövésekre váltottunk. Ehhez kellett volna kis taktika, hogy vagy emberelőnyökben, vagy a norvég hullámvölgyekben kis sebességkülönbséget építsünk ki ellenük. Itt látszott, hogy a csapatunk annyira talán nem összeszokott.
A lányok viszont mindent megtettek, fegyelmezetten játszottak. A büntetők sikerülhettek volna fényesebben is, de nem szabad csüggednünk. Ahogy két kieső volt, két feljutó is lesz. Szerintem a torna legnehezebb ellenfelén túl vagyunk, de elbízni magunkat nem szabad. Gólszerzésben javulnunk kell. Főleg a védőknek kell odatenni magukat jobban.