FTC-Telekom–Dunaújvárosi Acélbikák 6-2

Fodor Szabolcs, vezetőedző, FTC-Telekom: „Nem véletlenül mondják, hogy egy jégkorongmérkőzés hatvan percig tart, és hatvan percig kell koncentrálni, ha szeretnél eredményt elérni. Azt gondolom, hogy uraltuk az első harmadot, be tudtuk lőni a helyzeteinket. Az első húsz perc eredménye szerintem hűen tükrözte a játékot. Természetesen ami az egyik oldalon tetszett nekünk, az biztosan nem tetszett a túloldalon az edzőknek, szóval várható volt, hogy mindent feltesznek egy lapra és úgy fognak kijönni a második játékrészre. Mi pedig talán tudat alatt egy kicsit hátradőltünk a háromgólos előny birtokában, így rendet kellett tenni a fejekben, mert az újvárosi gól után abban a pár percben azért elég rosszul néztek ki a dolgok. De szerencsére az időkérés után vissza tudtunk lendülni, és utána eldöntöttük a mérkőzést. A végén már nem volt benne a meccsben, hogy visszajön az ellenfél, a különbség a harmadik harmadban picit rányomta a bélyegét a játékra, de abszolút kiadtunk magunkból annyit, amennyi ahhoz kellett, hogy ezt a nagyon fontos három pontot behúzzuk. Nagyon nehéz, mert folyamatosan mindig többen hiányoznak. Ha valaki meggyógyul, akkor jön egy újabb betegség vagy egy sérülés. A legfontosabb, hogy látunk javulást a játék összképében, még úgy is, hogy ugye nem csak meccsen, de edzéseken is hiányoznak ezek az emberek. Jó lenne egyszer megnézni, milyen teljes csapattal edzeni és játszani, de most egyelőre ezeknek a győzelmeknek kell örülni. Nagyon fontos pontokról van szó a véghajrában és dolgozunk tovább, hogy minél több pontunk legyen. Ha ezt tizenöt emberrel kell megtenni, akkor úgy, ha teljes kerettel, akkor teljes kerettel, a lényeg, hogy dolgozzunk és fejlődjünk tovább.”

Niko Eronen, vezetőedző, Dunaújvárosi Acélbikák: „Úgy gondolom, az első harmadban mutatott játékunk miatt még akkor sem kell szégyenkeznünk, ha túlságosan olcsón adtunk lehetőséget az ellenfélnek három gól szerzésére. Az első találatot egy nagyon nagy hiba előzte meg a védekező zónánkban, amit ki is használt az ellenfél, aztán jött egy nagyon szépen megjátszott lehetőség a Fradi kapitányától az emberelőnyünk alatt, de az első szünetben úgy voltunk vele, kapott gólok ide vagy oda, menjünk tovább nagy lendülettel, és meglátjuk, mi sül ki belőle. Nagyon boldog vagyok amiatt, amit a második és a harmadik harmadban láttam. Úgy éreztem, jó esélyünk volt még arra is, hogy visszajöjjünk a meccsbe, de végül sajnos az ellenfelünk sokkal jobban teljesített helyzetkihasználás terén. Ezzel egyébként folyamatosan szenvedünk a mérkőzéseinken, de azt hiszem, most el kell felejteni az eredményt, és megpróbálni örülni a pozitívumoknak, amit a játékunkban láthattunk és annak, hogy kihívást jelentettünk egy ilyen csapatnak. Úgy gondolom, péntek után továbbra is jó irányba tartunk.”