Hozó Levente: – Rég nem volt ilyen mérkőzés Csíkszeredában, mint amilyent most zártunk. Örvendek, hogy mi jöttünk ki győztesen és ehhez gratulálok a srácoknak. Le az összes kalapokkal előttük, hogy ennyi utazás, ennyi meccs után ekkora munkát sikerült beletenniük a párharcba. A mai meccs lényege az volt, hogy a fiúk nem adták fel fejben egy percre sem, végig küzdöttek, harcoltak. A párharcról tudtuk, hogy nem lesz egyszerű, de most már előretekintünk. Készülünk a döntőre és most ez a legfontosabb.
Szilassy Zoltán: – Ez a meccs megmutatta két csapat erejét. Ötödik harmadban dőlt el a mérkőzés, nagyon közel voltunk egymáshoz. Nyilván az ember ilyenkor végetlenül szomorú, hogy nem mi jutottunk a döntőbe, hiszen mi is közel voltunk hozzá. Ez a mai meccs konkrétan egy óriási küzdelem volt. Gyakorlatilag az emberelőnyös játékunk volt parádés, sajnos viszont benne voltak olyan egyéni hibák a játékunkba, amelyek nem voltak a tervbe. Kettővel mentünk a párharcban és utána jöttek elő ezek az egyéni hibák, picit könnyelművé váltunk, koronggal és korong nélkül. Talán ez a 2–0 adott egy olyan lelki fröccsöt nekünk, hogy ez most könnyű lesz. Sajnos ezzel egy picit letértünk az egyszerű játék útjáról és a keményebb játék útjáról is. Innen pedig nagyon nehéz visszalépni a helyes útra. Ezt a Szereda megbosszulta. A mai meccs megint a playoff karakterünket hozta, nagyon keményen játszottunk és azt kell mondjam, hogy az offenzív zónában nagyon hatékonyak voltunk. Lőttünk négy gólt, ami alapjáraton elég kéne legyen, ám túloldalt is volt ennyi. Ez a szériánkba került. Nagyon sajnálom, hiszen megérdemeltük volna a döntőt, miként az ellenfél is. Sőt ők jobban, hiszen ők a négy fát előrébb elérték mint mi. Ehhez nekik gratulálok és sok sikert kívánok a döntőben
