Meglepve és szomorúan olvastuk, hogy a bő keretbe is csak Gőz Balázs és Magosi Bálint kapott meghívót, pedig Doug Bradley több játékost is felelősséggel, és jó szívvel ajánlott.
Több problémánk is van ezzel, még akkor is, ha teljes mértékben elismerem a szövetségi kapitány jogát és felelősségét a keret összeállítása kapcsán.
Rich Chernomaz szövetségi kapitány a német Löwen Frankfurt sportigazgatójaként dolgozik, míg Diego Scandella a svájci HC Ambrì-Piotta másodedzője, így egyikük sem látja hétről hétre sem a MOL Ligában, sem az EBEL-ben szereplő játékosokat. Olyannyira nem, hogy Rich Chernomaz a november eleji tornán sem lesz jelen, hanem az U20-as válogatott tornájára utazik.
Számunkra azonban az elfogadhatatlan, hogy nem a szövetségi kapitány, hanem a válogatott általános menedzsere (GM) kéri be a vezetőedzőktől az általuk ajánlott játékosok nevét, majd mindenféle egyeztetés és indoklás - mi több, válasz - nélkül bejelentik a bő keret névsorát. Mintha nem lennénk a szövetség partnerei, pedig a játékosokat a klubok nevelik, a klubok fizetik, a klubok versenyeztetik. Az, hogy milyen állapotban érkeznek a jégkorongozók a válogatotthoz, az a klubokon, és az ott végzett munkán múlik. Doug Bradley véleménye szerint ebben a keretben legalább hat-nyolc diósgyőri játékosnak kellene lennie, mert legalább olyan jók, mint akiket behívtak. Ezt látja a napról napra velük dolgozó Doug Bradley, viszont nem látja a távolból Rich Chernomaz. Említhetném Galanisz Nikandrosz vagy Pavuk Attila nevét, esetleg Vojtkó Mátyásét - aki idővel az egyik legjobb magyar védővé nőheti ki magát -, de ezek mind szakmai kérdések, amit a szakembereknek egymás között kellene megbeszélnie. Ha már úgy döntött a szövetség vezetése, hogy nem Magyarországon élő edző irányítja a válogatottat, akkor legalább évente egyszer üljön le a hét magyar klub vezetőedzőjével, és egyeztessen velük. Kétoldalú kommunikáció nélkül nem tud előre lépni a magyar válogatott.
A technikai kérdés után következzen a sportdiplomáciai. A Volánból 15, a MAC csapatából 12 játékos kapott meghívót, gyakorlatig minden felnőtt, aki rendelkezik magyar állampolgársággal. A Ferencvárosból és a Dunaújvárosból egy sem, a Debrecenből 1, az Újpestből 3 játékos, és a DVTK Jegesmedvékből kettő. Pedig mi vagyunk a bajnoki címvédők, jelenleg is vezetjük a MOL Ligát, és még csak azt sem lehet mondani, hogy a légiósok vinnék a hátukon a csapatot. Megmagyarázhatatlan ez a döntés, különösen azért, mert éppen abba az irányba tart a magyar jégkorongsport, hogy egyre több műhely termeli a tehetségeket, és egyre szélesebb alapokon nyugszik a sportág.
Továbbra sem személyekről beszélek, hanem a rendszerrel van problémám, amikor azt mondom, hogy ebből is kiderül, mennyire egészségtelen, ha stábtagként egy magyar klubcsapat vezetőedzője képviseli a külföldön élő vezetőedzőt és másodedzőt. Doug Bradley úriember, de biztosan neki is a saját játékosai felé hajlana a keze hasonló esetben. Ezért mondom azt, hogy a magyar jégkorong a jelenlegi helyzetében meg kell, hogy tudja engedni magának, hogy egy kluboktól független szakember dolgozzon a stábban, aki a lehető legtöbb MOL Liga-mérkőzést nézi meg személyesen a lelátóról.
Meggyőződésem, hogy ez a válogatott-keret nem tükrözi a magyar felnőtt hoki jelenlegi állapotát, semmibe veszi azokat az erőfeszítéseket és eredményeket, amelyeket a klubok tettek, és elértek az utóbbi években. A válogatott irányítói rossz üzenetet küldenek ezzel, és nem segítik az egészséges légkörű verseny kialakulását. Ma van egy lendület a magyar felnőtt hokiban, amit egy ilyen felelőtlen, megkockáztatom arrogáns lépéssel derékba lehet törni.
Ki kell mondani, a válogatott irányítói ezzel mesterségesen belenyúlnak a csapatok közti erőviszonyokba. Aki válogatott szeretne lenni, az a Volán vagy a MAC ajánlatát kell, hogy elfogadja, mert így garantált a meghívó a válogatottba. Ezek alapján egy játékos tehát nem az alapján fog dönteni, hogy melyik klubban találja a legjobb feltételeket (ide értve fizetést, szakmai munkát, lakást, étkezést, konditermet, egészségügyi ellátást, a közönséget stb.). Ha ez továbbra is így folytatódik, akkor nekünk is át kell értékelnünk a néhány hónappal ezelőtt hozott döntéseinket, és azon kell dolgoznunk, hogy jövőre mindenáron külföldön versenyezzen a felnőtt csapatunk. Csak úgy tudjuk megtartani az értékeinket, ha mi is a határon túl próbálkozunk, és nem arra törekszünk, hogy egy még erősebb MOL Liga tudjon létrejönni. Ez pedig végső soron odáig vezet, hogy a nagy erőfeszítések árán, hosszú idő alatt felépített MOL Liga összeomlik, és elvész minden eddig elért eredmény.
Forrás: http://dvtk.eu/11953-Barmelyik_csapat_tovabbjuthat-cikk
Köszönet Fermenátornak