Fehérvár–Graz 2-3  2010.12.30. 21:42 kultúrmisszionárius

Raon beszámolója: (tovább után)
Őszintén sajnálom, hogy tőlem a jégkorong.blog.hu-s kollégánál kevésbé derülátó bejegyzésre futja, de én ma kevés szépítenivalót láttam a mérkőzésen.

Borzalmas védelmi hibával nyitottuk a mérkőzést, a Graz már a tizennegyedik (!) másodpercben vezetést szerzett, ritkán láthatóan nullára játszott, megalázó góllal.
A folytatásban sokáig úgy látszott, hogy nem sok közünk lesz a mérközéshez. A Graz percek alatt megmutatta, hogy verhette olyan magabiztosan a Red Bull Salzburg együttesét az előző fordulóban: gyakorlatilag csak a szerencsének köszönhettük, hogy az első harmad egy gólos vendég vezetéssel ért véget. A graziak magabiztosan, lendületesen tették-vették a korongot, a mieink idegesen, pontatlanul játszottak, feltűnően sok technikai hibával tarkítva. Ez a különbség leginkább az emberelőnyökben mutatkozott meg, mert általában nemhogy helyzetig nem jutottunk, felállnunk sem sikerült a magas színvonalon védekező vendégcsapat ellen.
A második harmadra már valamelyest feljavultunk, a mezőnyben kiegyenlítettebb lett a játék, de ezzel sokat nem jutottunk előbbre, mert a kapuk sajnos nem forogtak veszélyben. Feltűnő volt, hogy a Graz kombinatív támadásait még ezzel a formajavulással is csak üggyel-bajjal tudtuk kivédekezni, és a legnagyobb erényként az mondható el a csapatunkról, hogy az amúgy jogosnak tűnő kiállításokat sikerült kivédekeznünk. Csak a harmad végére kerültünk enyhe mezőnyfölénybe, ekkor Palkovics egy lepattanó korongból kiegyenlített. Egy perccel később Ladányi óriási kapuvasat lőtt a kékvonalról - és ez egy ilyen liga, a kihagyott helyzet szinte azonnal megbosszulta magát, a Graz egy újabb védelmi hiba után sajnos újabb megalázóan kijátszott góllal szerezte meg a vezetést.
A harmadik harmadban tehát mindent kezdhettünk előlről, de úgy tűnt, ma valahogy nincs meg az a lendület a csapatban, ami átsegíthetne minket a holtponton. A Graz ráadásul Fehérváron ritkán látható védekező antihokit mutatott be, amellyel egyszerűen nem tudtunk mit kezdeni - a harmad nagy részéből így csak Werenka szabálytalannak tűnő kézpasszból szerzett gólja, és Satosaari szenvedélyes - amúgy teljesen indokolatlan - verekedési kísérlete lehetett emlékezetes. Egy perccel a vége előtt Sofron még lőtt egy óriási gólt a jobb szélről, de a végén hibába hoztuk le a kapusunkat, az eredmény nem változott. Ha a szívünkre tesszük a kezünket, elmondható, hogy reális eredmény született, és a gólarány még ránk nézve hízelgő. A Graz sajnos teljesen megérdemelten nyert, a csapatunk játéka ma messze elmaradt a valós tudásunktól.