- Előre tudtuk, hogy nagy kihívás lesz számunkra ez a torna, hiszen sokszor hangoztattuk már, hogy egy útnak az elején járunk. Az első meccsen nem voltunk élesek és csak kerestük, nyomoztuk a korongot. A meccs tempója magas volt néhány játékosnak, akik most kaptak először nagyobb szerepet egy ilyen találkozón. Mindenképpen tetszett, hogy a srácok akarták, hogy jók legyünk, viszont minden abba az irányba ment, hogy ez ne így legyen. A játéknak a minőségében nem voltunk túl erősek, viszont az odaadásban igen, így kissé túlzottnak tartjuk az eredményt. Bíztató, hogy ebből a meccsből fel tudtunk állni és a második meccsre sokat tudtunk javulni. Talán a legjobb meccsünk a második volt, ami a játékot illeti. Egy szoros találkozót játszottunk, ami során nekem tetszettek az átváltások a védekezésből támadásba. Többet korcsolyáztunk és összeszedettek voltunk, nyilván az ellenfél stílusa is más volt a péntekihez képest. Örülök neki, hogy a második meccsen meg tudtuk nézni Duschek Dávidot és kifejezetten tetszett, ahogy tartotta a csapatot és jó tudni, hogy két olyan kvalitású kapusunk van, akik tudják egymást segíteni és bármikor számíthatunk rájuk. A sorsolás úgy hozta, hogy mi három nap alatt három meccset játszottunk, ami ezen a szinten nagyon nem egyszerű feladat. Nagy szerep hárult a fiatalokra és az ő fejlődésük a három nap alatt pozitívnak mondható. Nem az eredmény volt a fő szempont, hanem az, hogy minden szépen lassan a helyére kerüljön a játékunkat és a csapatösszhangot illetően. Fontos megemlítenem, hogy olyan karaktert mutatott a csapat az utolsó meccsen, amire minden edző büszke lehet. Nagyon jó volt látni, hogy kiállítunk egymásért és egy olyan csapat benyomását keltettük, akik tényleg egy igazi csapat. Büszkeséggel tölt el, hogy ennek a csapatnak az edzője lehetek. Nyilván az eredmények nem jól alakultak, de jó karaktert mutatott a csapat, amire lehet építeni. Úgy gondolom, hogy a célunkat elértük, kezd kialakulni, hogy milyen játékot szeretnénk játszani és a srácok kezdik felvenni azt a ritmust, amire szükségünk lesz a szezon rajtjánál. Összességében pozitív az összkép, hiszen a három nap alatt olyan környezeti ingerek értek minket, amivel bele lettünk kényszerítve egy magasabb tempójú jégkorongba és minden másodpercben küzdenünk, kaparnunk kellett a korongért, meg kellett harcolnunk mindenért, amit elértünk. Ezáltal kiléptünk a komfortzónánkból, ami a fejlődésünk kulcspontja. Szemmel látható volt a szintlépés, a legnagyobb fejlődést az első és a második meccs között értük el, majd a harmadik napra tovább tudtunk lépni csapategységben is. Azt is látjuk, hogy mindennél fontosabb, hogy sokat korcsolyázzunk és a korcsolyázás minősége is magas legyen, valamint a korong nélküli játékban is többet kell nyújtanunk, annak érdekében, hogy sikeresek legyünk. A sok kiállítás is a korcsolyázás mennyiségére vezethető vissza, tudjuk, hogy ezen dolgoznunk kell. Most egy kis pihenő következik a rutinosabb játékosoknak, a fiatalok pedig az utánpótlás válogatottak munkájában vesznek részt. Lassan a végéhez érkezik a felkészülésünk, de még vár ránk két magas szintű meccs.