Nem volt tétje a mérkőzésnek, de azzal nagyon elégedett vagyok, ahogy a fiúk hozzáálltak a feladathoz és ahogyan küzdöttek – Rich Chernomaz, a magyar hokiválogatott szövetségi kapitánya a kazahok elleni 1–3 után. – Természetesen nem jó, hogy elég hamar kétgólos hátrányba kerültünk, ám onnan visszajöttünk, és ahogy utána sokáig játszottunk, azzal kibillentettük az egyensúlyából az ellenfelet. Helyzeteket is ki tudtunk alakítani, ám a rivális kapusa remekelt. Ugyanakkor a bulielhozatalban nem teljesítettünk jók, főleg nem emberelőnyben, ezúttal ez jelentette a különbséget.”

„Ha végignézünk a keretünkön, látható, három-négy új embert is elhoztunk, mert a legjobb offenzív hátvédünk, csapatkapitányunk, Vas Márton visszavonult, Sebők Balázs nem tudott eljönni a klubelfoglaltsága miatt, Nagy Gergő sérült, és Sofron István sem lehetett itt. Őket nem tudtuk pótolni, és persze nem vagyunk eleresztve NHL-esekkel, AHL-esekkel és ECHL-esekkel sem, EBEL-eseink és Mol Ligásaink vannak, továbbá egy-kettő Svéd- és Finnországban légióskodó játékosunk. Ez meglátszott az egyenlő létszámos játékunkon is, fórban pedig sokszor pánikoltunk, sosem bántunk elég higgadtan a koronggal.”

„Az eredmény természetesen kudarc. A harmadik harmad előtt minden játéknapon úgy álltunk, hogy volt esélyünk a győzelemre. Viszont az első mérkőzésen szereztük a legtöbb találatot, aminek az oka, hogy hatalmas nyomás volt a házigazda ukrán válogatotton, ráadásul mindig az első mérkőzés a legnehezebb. Ami minket illet: tudtuk, hogy nehéz dolgunk lesz, mert idén nagyon kiegyenlített ez a divízió. Ilyenkor a kapusteljesítmény és a speciális egységek döntenek, ezekben mi nem teljesítettünk megfelelően. Jó irányba haladunk, és habár most nem volt sikeres a felnőttválogatott, miénk volt a legfiatalabb keret. A kettő persze összefügg. Az pedig vitán felül áll, hogy a miénk a legkitartóbb és legodaadóbb szurkolótábor a világon.”

„Mindig jó érzés, ha be tudsz segíteni a csapatnak egy-egy ponttal – mondta Kalvin Sagert, a magyar válogatott bekkje. – Ugyanakkor egy találat nem elég, és öt meccsen szerzett nyolccal sem lehet messzire jutni. Nyilvánvalóan ez volt a döntő faktor: egyszerűen nem volt elég gólunk, hiába teremtettük több mint elegendő helyzetet az összes meccsen. Előfordult, hogy vezettünk, álltunk sokáig döntetlenre is, és ilyenkor mentálisan erősnek kell maradni, és valahogyan csak belőni egyet. A szerkezettel biztosan nem volt gond, sőt, a taktikánk is megvolt az összes ellenfélre. Viszont akadtak rövidzárlataink és nem értékesítettük a saját lehetőségeinket. Kis dolgokon múlott, olykor csak át kellett volna csippenteni a gólvonalon, máskor keresztülgázolni embereken, vagy csak kapura lőni és menni utána. Valahogy nem volt meg bennünk az akarat, a hit, a vágy, hogy ezeket megtegyük. Most világosan kiderült, hol is tartunk. Tavaly nyilván sikeres vb-t zártunk, hiszen egy meccset nyertünk az elitben, idén viszont hátrébb léptünk egyet. Ennek hatalmas motivációként kell szolgálnia mindannyiunknak a nyárra, az alapozásra, mert senki sem elégedett a mostani eredményünkkel, be akartunk kerülni az első kettőbe és feljutni. A kluboknak és a válogatottnak is jobban kell teljesítenie, mert ez az eredmény elfogadhatatlan.”

„Mindenki beleállt ebbe a meccsbe, hogy tisztességgel búcsúzzunk, és lássák az emberek, értük is megyünk, még ha az eredmény sajnos nekünk nem is számított, míg a kazahoknak igen – jelentette ki Kóger Dániel, a magyar válogatott szélsője. – Emelt fővel távozhatunk, mert talán játszani is most játszottunk a legjobban. Hogy ez annak köszönhető-e, hogy nem volt rajtunk nyomás, vagy mostanra ért össze a brigád, azt nem tudom, de kár is rá gondolni. Sajnálom, hogy nem jött össze, hogy az elejétől úgy teljesítsünk, ahogy képesek vagyunk. Annak viszont örülök, hogy a befejezés elfogadhatóan sikerült. Azt nem hiszem, hogy olyan nagy változások jönnének, a játékoskeretünk fiatal, és ugyan voltak hiányzóink, a társaság nagy része még jó ideig lehet válogatott.”

„Feltüzelve jöttünk ki, de sajnos ennek dacára már az első harmadban kaptunk kettőt –
mondta Terbócs István, a magyar válogatott támadója. – Ugyanakkor sok időt töltöttünk a támadó harmadban, öt az öt ellen is bent tartottuk őket néha két-három percig is, rengeteg helyzetünk volt, szóval, nehéz most megtalálni a megfelelő szavakat… Mi érdemeltük volna meg jobban a győzelmet, mégis nekik sikerült fölénk kerekedni. Nagyon örültem, hogy itt lehettem és játszhattam, de vártam volna magamtól egy-két találatot. A srácok befogadtak és már-már tagnak éreztem magam, úgyhogy az élményt köszönöm. Mindent meg fogok kerülni, hogy jövőre is bekerüljek a csapatba, és nagyon remélem, hogy akkor jobb eredménnyel zárunk.”